Istvándy Jenő Pincészete
Káli-medence • Szentbékkálla
Káli-medence • Szentbékkálla
Másodgenerációs családi borászat vagyunk Szentbékkállán, a Káli-medence szívében. Öt hektáron dolgozunk, kizárólag fehérborokkal, kis tételekben.
A borászat központja az 1825-ben épült Istvándi-ház, amely gazdag oromfaldíszítésével a Balaton-felvidék egyik különleges népi építészeti emléke. A ház építője óta egyenes ágon öröklődik, és hat generáció óta a család otthona.
A célunk a lehető legsimább, mégis legtudatosabb borkészítés. Hiszünk abban, hogy a bor a szőlőben kezdődik, és hogy a figyelmetlenséget, a túlzott beavatkozást a bor mindig megbosszulja.
Minden tételnél azt keressük, hogyan lehet a szőlő alapkarakterét tiszteletben tartva, pontos időzítéssel és sok figyelemmel kifaragni azt a bort, amelyet néha már évekkel korábban, egy élmény vagy gondolat hatására elképzeltünk magunknak.
A pincészet névadója, Istvándy Jenő volt az első a családban, aki hivatásszerűen fordult a borászat felé. A mesterséget az 1901-ben alapított budafoki Borászati Technikumban tanulta, később pedig Balatonfüred legnagyobb borospincéjében kezdte pályáját.
A történet különös szépsége, hogy fia, Tamás évtizedekkel később ugyanott tanulta a borászatot, és ugyanabban a belvárosi pincében volt az első munkahelye. A hasonlóság nemcsak az életútban feltűnő: az archív fényképeken apa és fia azonos életkorban szinte boszorkányos hasonlóságot mutat.
Így a pincészetben nemcsak a tudás, hanem az arc, a habitus és egy jellegzetes, csendes, makacs szenvedély is továbböröklődött.
Kizárólag fehérborokat készítünk, kis tételekben. Évente legfeljebb 30 000 palack készül, és csak olyan bor kerülhet palackba, amelynek helyét a palettán egy mondattal meg tudjuk indokolni.
Nálunk minden bornak saját szerepe van. Van, amelyik a Káli-medence termőtáji karakterét mutatja meg, van, amelyik egy fajta finomabb arcát keresi, és van, amelyik egy borászati gondolat vagy élmény lenyomata.
Szentbékkálla szívében, a Kossuth utcában áll az 1825-ben épült Istvándi-ház. Építője, Istvándi József óta apáról fiúra öröklődik, és hat generáció óta a család otthona. Gazdag oromfaldíszítésével ma már országos védelem alatt álló műemlék.
A régi kőfalak között ma a borászat foglalja el a legtöbb helyet. Az egykori gazdasági épületek az évtizedek során újabb és újabb szerepet kaptak: ahol valaha állatok, szerszámok és termények voltak, ott ma hordók, palackok és borok pihennek.
Az udvarban ma a Szimbio Borudvar is működik, ahol saját boraink mellett barátaink tételeit is bemutatjuk. Olyan borteraszt szerettünk volna létrehozni, amely tiszteletben tartja a ház múltját, de nem múzeumként bánik vele: élő helyként, ahol jó leülni, beszélgetni, kóstolni és figyelni.
Az öreg gémeskút melletti kő itatóvályún ma is olvasható az egyik ősünk monogramja és az 1909-es évszám. Az egykori lóistállóban ma a lepalackozott borok alszanak. A régi tyúkólajtó mögött már csak képzeletbeli szárnyasok kapirgálnak.
A népi építészeti örökséget visszafogott, kortárs és indusztriális részletek egészítik ki. Aki figyelmes szemmel érkezik, annak a borkóstolás itt egy kicsit időutazás is.
Istvándy a bor, Istvándi a ház.
A Balaton körül két Istvándy család is készít bort, ráadásul a családnév „i" és „y" végződéssel is előfordul. Mindkét család kiváló borokat készít, de egyik sem könnyíti meg különösebben az olvasók dolgát.
Az Istvándy Birtok Badacsony szőlőhegyeiről készíti borait, az Istvándy Jenő Pincészete pedig a Káli-medence szőlőiből, Szentbékkállán. A rokonság távoli, de szeretetteljes.
Hogy ki írja „i"-vel és ki „y"-nal a nevét, az generációs és személyes szokás kérdése az Istvándik közt.
Vagy Istvándyk közt… Magunk sem értjük mindig.
Szimbio Borudvar
8281 Szentbékkálla, Kossuth u. 9.
Nyitva májustól szeptemberig:
szerdától vasárnapig, 11:00–22:00